Minden módszer a valóság egy szeletét látja élesen. Vegyük például a pszichológiát. A a gondolataidat. A a testedet. A a kapcsolataidat. A a rendszereket, amelyekben élsz. Mindegyik értékes. Egyik sem teljes.
Ken Wilber 1995-ben, a Sex, Ecology, Spirituality című művében fogalmazta meg az AQAL-modellt, amely ezeket a részleges igazságokat rendezi. Négy nézőpontból lát egyszerre: belülről, ahogy megéled önmagad (). Kívülről, ahogy a tested és a viselkedésed működik (). A kapcsolataidon keresztül, amelyekben jelentést kapsz (). És a rendszereken át, amelyek keretet adnak az életednek ().
Ha csak egy nézőpontból dolgozunk, a többi fehér folt marad. Ha mind a négyet egyszerre látjuk, kiderül, hogyan hatnak egymásra. Például: a „nem vagyok elég jó” gondolattól gombóc lesz a torkunkban, és a munkahelyi megbeszéléseken rendszerint inkább hallgatunk. Ezt egy olyan családban tanultuk el öntudatlanul, ahol csak az ötös számított, és nem lehetett csak úgy, feleslegesen csacsogni. Végül egy olyan rendszer zár el végleg a cselekvőképességünktől, ahol csak a rangsor és a nézettség számít.
Ez a térkép az emberi fejlődés ismert rendszereit és modelljeit használja fel, az ősi sámánoktól és bölcsektől a kognitív tudományok legújabb áttöréseiig, és a fő komponenseiket öt egyszerű tényezőre szűri le. Ezek a kulcsai annak, hogy feltárjuk és elősegítsük az emberi fejlődést.
Isten hozott az Integrál modellben!
Ez nem egy újabb száraz teória, hanem egy a mindennapokban használható szemlélet, amely rendszerezi a tudásodat, ráébreszt a benned szunnyadó lehetőségekre, és egyszerre dolgozik a testeddel, a lelkeddel és a szellemeddel.
